Első nap Dublinban

Ha nem tetszik az időjárás Írországban, várj tíz percet, meg fog változni. (If you don't like the weather in Ireland, wait 10 minutes, it'll change.)  

 Állítólag létezik ez a mondás Írországban, a valóságtartalmáról pedig én is meggyőződtem rögtön első nap.  Reggel, mikor kinéztem az utcára, elszomorodtam az esőtől, a 14 foktól. Az otthoni 28 fokra gondoltam. Aztán alig telt el egy kis idő, elmentek a felhők, melegedni kezdett az idő. Mondjuk a 14 fok sem tartotta vissza az ír gyerekeket attól, hogy rövidnadrágban játsszanak kint. (Zárójelben jegyzem meg: sokkal többen fociznak, ugrálnak kint a zord időjárás ellenére is, mint otthon.)

Szerencsénk volt, mert mire beértünk a belvárosba, már ragyogó idő volt. Még a kabátra sem volt szükség. Megnéztük Dublin belvárosát: elsétáltunk a Trinity College előtt, bementünk a St. Stephens parkba, a Temple bárhoz. A Grafton Streeten száz méterenként botlottunk újabb és újabb zenészekbe.  Az emberek közvetlenek és kedvesek, vendéglátásban profik. Ha rossz az idő, akkor is sok a mosoly. Élő az egész város. Ami nekem nagyon tetszik: használják a parkjaikat, kint esznek, ülnek, beszélgetnek, alszanak.

A belváros után egy pubban ebédeltünk ír ételeket. Hazafelé még megnéztük Swords belvárosát és várát. 

Sok egyébként az irodalmi emlék a városban. A Trinity College hallgatója volt Oscar Wilde, Jonathan Swift és a Dracula szerzője, Bram Stoker. Dublin  szülöttje George Bernard Shaw és James Joyce.  

Érdekes volt Mollyval találkozni, akinek bár van szobra, soha nem élt. Egy dalban szerepel, a dal pedig Dublin nem hivatalos himnusza.